„Vittem magammal a billogot, és mindenki öklendezve fordult el tőlem” – interjú Horti Gáborral

– „Az se szar”, mondta Faragó Richard az Atalanta–Dortmund meccsen egy helyzetet kommentálva, ami szerintem nem nagy ügy, bár a közösségi média felkapta. De az érdekelne, hogy neked, aki mondott mindent egy-egy közvetítés alatt, valaha kicsúszott-e csúnya szó a szádon?

– Nem. Gúnyolódni viszont sokat gúnyolódtam játékosokon. Könnyen tehettem, az argentinok 10 000 kilométerre voltak tőlem, bár a Bundesliga kettes játékosokkal óvatosabban kellett bánnom, ők azért fordulhattak volna Magyarország felé… De úgy voltam vele, hazudjak, ha valaki átesett a labdán, és mondjam azt, mint sokan otthon, hogy micsoda átlépős csel! Dehogy az, mellé rúgott a szerencsétlen. És én ezt ki is mondtam, kellő malíciával. De szerintem még mindig jobb kommentátorként egy kicsit élesebben fogalmazni, mint lemaradni a gólról… De annál sokkal cifrábbakat is mondanak sokan a médiában, mint ami Ricsi száján kicsúszott.

– De arra mindig különösen figyeltél, hogy a sok beszólás, gúnyos megjegyzés közepette nehogy elkáromkodd magad?

– Hogyne. Olykor valóban túlzásba estem, lehet, néha közönségesen beszéltem, de csúnya szavakat sosem használtam.

– Mindenfajta feszélyezettség nélkül közvetítettél. Ez nyilván belőled jön, de rá is játszottál eleinte? Hogy felfigyeljenek rád.

– Egyáltalán nem. Én csupán azt a hangulatot igyekeztem megteremteni, ami akkor is van, amikor föltett lábbal, néhány doboz sör kíséretében a haverokkal nézzük a meccset, és nagyon jól szórakozunk. Szórakoztatni akartam. És pont ezt nem szeretem a mai futballban, hogy a szórakoztató része vész el, ami mégiscsak a veleje volna. A mai gólöröm férfiak acsarkodása. Az arckifejezés rendszerint durva, üvöltöznek sokszor trágárul, és sosem mosolyognak. Ez pedig a foci halála. Az öröm, a játék szépsége kezd kiveszni a mai labdarúgásból. Ezért egyébként Guardiolát is hibáztatom, és csapatai meccsenkénti 1000 passzát. Mert amikor a Real Madridot verték vele, azt szerettem, de aztán mindenki átvette, a nézőnek meg kirohadt a szeme a sok oldalpassztól. Ma egy négyzetméteren tömörül 20 játékos, levegőt nem tudnak venni egymástól, közben évek óta nem látni valamirevaló cselsorozatot, nem haladnak előre, csak oldalra, kihalóban a játék szépsége. Plusz ömlik ránk a sok meccs, túl sok is, igaz, még mindig jobb, mint bármelyik másik tévéműsor. A tehetségkutatókon elég korán mindenki tudja, ki fog nyerni, azon mit nézzünk? Plusz ott a TikTok meg az Insta, sokan egy-egy meccs közben is azt fürkészik. Igaz, a Bajnokok Ligája alapszakasza már engem sem érdekel, elég hamar fent van a különböző oldalakon a meccs esszenciája, azt nézem meg inkább. Arra nem vagyok már kíváncsi, hogy a 90 perc jórésze azzal megy el, hogy az egyik játékos a másikról árulkodik vélt sérelem miatt, vagy azzal, hogy a VAR videózgat „órákig”, illetve hogy a sérült játékost kezelik hosszasan.

(Forrás: KépKocka – Építész Média Kör Facebook)

– Ahogy a véleményed, a kommentátori stílusod miatt a személyed is mindig elég megosztó volt. Te ezt mindig is tudtad?

– Persze. Bevállaltam, mert belőlem fakadt, de meg is határozta az azt követő évtizedeimet, mert senki nem akart felvállalni. Meg sem kérdezték soha, tudnék-e konszolidáltabban kommentálni.

– Tudnál?

– Természetesen. Én azonban vittem magammal a billogot, és mindenki öklendezve fordult el tőlem. Ha felhívtam egy vezető beosztású személyt valamely csatornánál, jellemzően nem mondott semmit. És ez a legszörnyűbb, hogy nem kaptam direkt nemet soha, hanem mismásolás volt, hogy „majd hívunk” vagy „keress nyugodtan”. Pedig tudhatták volna, hogy az őszinteség boldoggá tesz. Közben eljutottam oda, hogy hallgatva a hazai kommentátorokat inkább nyomok egy némítást. Mert elköteleződtek a főnökség irányába, nem lehet hangulatot kelteni, nincs véleményformálás, ha a játékos két kézzel ér a labdába, csak a hümmögés megy, „várjuk meg, mit mond a VAR”. Ne szórakozzunk már! Hát melyik meccset nézed, kisöreg? A mai kommentátor gyerekek közhelygránátokat hajigálnak ránk, „micsoda tekerés”, mondják, de mi az, hogy tekerés? A 40-es izzót tekered, bár azt is inkább csavarod. Mindig ugyanazt a tíz szót hallod.

– De mit kéne a tekerés helyett mondani?

– A csavarást például, vagy hogy perdítette, ravaszul emelte. Olyan szép a magyar nyelv, annyi más kifejezést lehetne használni, de ahhoz bátrabban is kéne gondolkodni.

– Sosem érdekelt a negatív kritika?

– Egyszer régen betévedtem az Index Drukkerkocsmájába, attól aztán három nap depresszióba zuhantam. Nagyon a lelkemre vettem, amit kaptam, és rájöttem, semmi értelme ezt olvasni, úgyhogy azután sem jártam ilyen fórumokon. Az internet nagy szabadságot ad, annak minden előnyével és hátrányával.

– Az sem érdekel, ha azt mondják: „A Horti Gabi? Elég dili”.

– Rájuk hagyom. Több mint tíz éve kirúgtak a Sportklubból, az állítólagos gigantikus fizetésem miatt. Ehhez képest a mai napig megismernek, és talán mondhatom, leginkább rólam jegyezték meg a Sportklubot.

– Az érdekelt valaha, hogy a kollégák mit gondolnak rólad?

– Erről az a sportklubos élmény jut az eszembe, amikor egy megbeszélésen, amit amúgy a főszerkesztő vezetett, hamuvá pirítottak, és a becsmérlésembe egymás után minden jelenlévő bekapcsolódott, azzal az üzenettel, hogy mekkora seggfej vagyok. Na tessék, most trágárkodtam.

– Akkor lett vége az ottani karrierednek?

– Nem.

Ganxsta Zolee gyakori vendég volt az argentin közvetítéseknél (Fotó: Fussball Franz by Horti Facebook)

– Ezek után még maradtál?

– Igen. Nyilván azért, mert nem volt más lehetőségem. Az éjjel kettes, vérben tocsogó argentin bajnokikat meg úgyse sokan vállalták be, azt csak érzelemmel lehet közvetíteni, autópályamérnöki módon nem.

„El hombre Martín, igazi balfék”

Horti Gábor aranyköpései gyűjtésben is fellelhetők a neten, azokból szemezgettünk.

Amikor az egyik támadó csúnyán a kapu mellé fejelt: „Nem kell, hogy egy terézvárosi megfigyelőkamera legyen a szeme helyén, de ekkora rutinnal csak érezhetné, hogy hol a necc.”

Egy német másodosztályú meccs eredménysorát kommentálva: „Azért elég komoly büntetés volt nekünk az a Kaiserslautern–Freiburg mérkőzés, az annyira volt izgalmas, mint mondjuk a fű növése.”

Ugyancsak Bundesliga 2, Mönchengladbach–Mainz: „Ötször volt lehetősége, és mindegyikben benne volt a gólcsíra, egy az ki is nőtt.”

Még mindig német másodosztály, egy nagybedobásnál: „Ő is jó kőhajító gép…”

Miközben az oldalvonalnál egy-egy lábát felemelve a stoplikat mutogatja a partjelzőnek a cserejátékos: „Téligumi, nyárigumi.”

Amikor szakadozott a kép egy német másodosztályú meccsen: „Kicsit daraboskás mozgású lett a pikcsör most.”

Német kettő, a kaput messzire elkerülő pocsék lövés után: „Coulibaly… A jobb lába… Azt általában csak fogmosáskor használja Coulibaly, ugye arra is támaszkodik.”

Amikor egy Boca-meccsen Insúa kapásból elrúgta a hosszúra a labdát, és a bevetődő Martín Palermo előtt néhány centiméterrel gurult el közvetlenül a kapufánál: „El hombre Martín, igazi balfék”. És csak röhög. „Egy centiméterről nem tudta berúgni. Upsz.” Tovább röhög. „A szöcske.” És röhög tovább… 

– Pedig én azt gondoltam volna, amikor argentin meccseket közvetítettél éjjelente, vagy német másodosztályt, direkt szóltak, hogy itt aztán nyugodtan engedd el magad, úgy legalább talán nézik az adást.

– Nem buzdítottak soha ilyesmire, épp ellenkezőleg. Egyszer egy rövid időre kinevezett főszerkesztő azt mondta, „kezelnénk az embert, de már nem lehet”. Így aztán nem is szóltak rám soha. Pedig előfordult, hogy egy brazil–francia válogatott mérkőzésen kissé magasra szökött a lelkesedésem, és kicsúszott a számon pár közönséges mondat, aminek nem kellett volna, de hajnali kettőkor senki sincs, aki bekopogna a közvetítőfülkébe, és visszafogottságra intene.

– A veled szembeni szerkesztőségi ellenérzések dacára nyilván nem mindenki utált, legalább annyian szerettek. Mit tartasz életed legbecsesebb elismerésének?

– Ha vásárolni mentünk, és valamit magyaráztam a feleségemnek, az emberek azért rendszerint odafordultak, szóval felismerték a hangom, és jellemzően nem húzódtak el, sőt sokan akartak szelfizni velem. Annak idején egyébként megveszekedett Újpest-drukker voltam, Nyilasi Tibit már csak ezért sem szerettem, mert mindig kibabrált velünk. Aztán évekkel később egy közös ismerősünk összehozott bennünket, Tibi pedig olyan barátsággal, az elismerését kifejezve fogadott, hogy attól ma is libabőrös leszek. Nyilasi elismer engem, ezt a vidéki fiút? Ha ő így viszonyult hozzám, olyan pocsék csak nem lehettem.

– Olyan előfordult, hogy valaki azt mondta, csak miattad nézi az adott meccset vagy bajnokságot?

– Most őszintén, a Bundesliga kettő Németországon kívül kit érdekel?

– Senkit.

– Ugye? De jött olyan visszajelzés ismerősömtől, hogy az édesanyja vasalás közben engem hallgat, mert az szórakoztatja. Ez is valami… Hallottam azt is, hogy valaki csak miattam kapcsol oda egy szakadék meccsre. De a Bundesliga kettő esetében tényleg azt sem tudod, melyik csapat melyik. Az igaz, hogy egy-egy rangadón így is van 60 000 néző, de az inkább csak Németországon belül fontos.

– Ami azt illeti, a török vagy skót bajnokságot tényleg oda lehetne neked adni…

– Vagy a szaúdit. Sajnálattal konstatálom, hogy az odaigazoló korábbi sztárjátékosok vitatkozó húsgolyókká váltak. Nagy csalódás az a bajnokság. Múltkor is belenéztem, és elkezdtem ütögetni a tévét, hogy miért nem produkálja a normális sebességet. Aztán rájöttem, ott ez a tempó. Egy ismerősöm mondta, és igazat adok neki, hogy Cristiano Ronaldónak azért nincs esze ágában sem eljönni onnan, mert az 1000 gólos álomhatárt máshol esélye sem lenne elérni. Kiábrándító, hogy akik nemrégiben még rengeteg kilométert futottak egy-egy meccsen, ott csak pofáznak. Ha belenézek, azon kapom magam, hogy úristen, ő nemrég még a Liverpoolban játszott, most meg olyan, mint egy vödörben felejtett spongya. De mindegy, jobb, hogy nem én közvetítem, mert úgyis levennének két meccs után. Pedig tényleg tudnék konszolidáltan fogalmazni.

– Előfordult, hogy előre megírtál poént? Hogy majd az milyen jól fog hangozni.

– Poént nem, de bevallom, volt olyan próbálkozásom, hogy idézeteket vittem magammal, ilyen internetes blődségeket, de csak a vállizmom lett erősebb attól, hogy ezeket a füzeteket cipelem, nem igazán tudtam őket használni. Rájöttem, belőlem kell jönniük. A legjobb improvizálni.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

– Az interjúra készülve visszahallgattam néhány aranyköpésedet, és némelyiken nagyon röhögtem. Például amikor egy argentin meccsen a játékvezető kiállította a kapujából rossz ütemben kijövő, a labdát kézzel elütő kapust. „A fölső zsebbe nyúl Pablo Lunati, fiam, mehetsz zuhanyozni, ilyen béna, idióta, bolond kapust”, mondtad. De ahogy mondod, az nagyon jó, bármennyire sértő is. De mégiscsak sértő. Meg sem fordult ilyenkor a fejedben, hogy „szabad-e ilyet mondanom?”

– A 10 000 kilométer távolság azért felszabadító. Az NB I-et közvetítve biztos nem mondanék ilyet, mert hazafele valószínűleg a hetes buszon feküdnék a padlón. A távolság miatt lehettem olyan nagyszájú. De most tényleg, mekkora ostobaság, ha a kapus kijön, és látványosan beleüt a labdába a tizenhatoson kívül?

– Van olyan beköpésed, amit ma már bánsz?

– Nincs. Olyan volt, ami nem sült el jól, például Torghelle Sanyiról egy megjegyzésem, amit csak én értettem, senki más. De az Air Sanyi betalált, azóta is így ismerik.

– Ma, ebben a politikai korrektséget megkövetelő világban is ugyanúgy közvetítenél?

– Igen. Lehet, valamivel szűkebbre venném a szájmozgásteremet, de csak kicsit. Amúgy miért van az, hogy az angolok nagyon szellemesen tudnak kommentálni, a németeknél van egy Wolff-Christoph Fuss, aki kiválóan él együtt a játékkal, felnevet, el tud ájulni egy-egy nagy gól láttán – nálunk meg a semmilyenek vannak többségben. Pedig az lenne a lényeg, hogy magával ragadjon a kommentálás, a riporter emóciója odatapasszon a képernyőre. Ehelyett, ha valaki nem mond el 50 statisztikai adatot öt perc alatt, az nem is kommentátor. De miért? Én erre oda se figyelek, annyira nem érdekel.

– De ha van egy végtelenül profi, bár valamennyire sótlan közvetítés, azt azért elismered?

– Aha… Olyannyira, hogy már némítom is.

Borítókép: Fussball Franz by Horti Facebook

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!