Pogacartól Doncicon át Seskóig: Szlovénia a tehetségek földje

„Az emberek azt hiszik, sportolóink másik bolygóról jönnek. Nem, csak szimplán Szlovéniában születtek.”

A slovenia.info sportrovatának első bekezdése szól így. A válasz kibogozása természetesen nem ennyire pofonegyszerű. Szlovénia a tenger és a hegyek országa is egyben, változatos tájakkal, ennek köszönhetően minden térségben megtalálhatják a fiatalok a kedvelt sportágukat, legyen az síugrás vagy éppen vitorlázás. A diverzitásnak köszönhetően találunk alpesi lejtőket, hegyeket, és már-már mediterrán országokat idéző területeket is. Szlovéniában a távolságok is elenyészőek, az ország középső területeiről két órán belül a tengerparton vagy a hegyekben lehetünk. Az alpinizmus, a hegymászás nagy hagyományokkal rendelkezik, az egyik legkedveltebb kikapcsolódási forma. Mintegy hétezer kilométernyi jelzett és védett útvonal várja azokat, akik a testmozgást összekötik a lélegzetelállító helyek megtekintésével.

Ám természetesen a földrajzi elhelyezkedés önmagában nem oldja meg a tehetségek kinevelését, aktív munka zajlik a háttérben. Az oktatási vagy épp az egészségügyi rendszeren keresztül is történtek hatalmas beruházások a sportba (több ilyen máshonnan átvett, külföldi mintán alapult), így kerültek például be a sportszövetségi dolgozók az iskolába, vagy vizsgálták a lakosok kórképeit a különböző sportágak megbízottjai. Az eredmény: három szlovénból kettő űz valamilyen szabadidős sportágat, ez jó hatással van az élsportra is. A legutóbbi, tokiói olimpián a lakosságra vetített sikerességi mutatóban csak Norvégia tudta megelőzni délnyugati szomszédunkat.

Szlovéniában, ha valakinek kedve támad sportolni, elég a legközelebbi iskola tornatermét felkeresnie. Ugyan ezek igénybevétele nem ingyenes, de nem is került eszement nagy összegbe, mert a helyi szervezetek és szponzorok támogatják a lakossági sportolást is. A kluboknál végzett munka nagy része pedig önkéntességen alapul. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő szülői támogatás, sokan közülük aktív önkéntesként vesznek részt a sport szervezésében. Ráadásul az országnak saját nemzeti ünnepe is van, amelyet a sportnak szentelnek.

Primoz Roglic (sárgában) és Tadej Pogacar egyaránt az országúti kerékpár legszűkebb elitjébe tartoznak. (Forrás: cyclingtips.com)

A statisztikák szerint a 16 év feletti korosztály 61%-a végez valamilyen szabadidős sportágat aktívan, és csak 16% nem sportol. Az úszás oktatását kötelező iskolai programként kezelik, ennek köszönhetően az elmúlt 18 évben 72%-ról 92%-ra ugrott az úszni tudók aránya – EU-s viszonylatban ez például kiemelkedő adat.

A tehetségek kineveléséhez az is egy fontos adalék, hogy Szlovéniában a többi európai ország átlagához képest alacsonyabb az átlagos munkanapok hossza, illetve az egy főre jutó GDP a jugoszláv utódállamok közül itt a legmagasabb – és régiós viszonylatban is kiemelkedő.

Hogyan lesz valakiből Tadej Pogacar, Luka Doncic vagy épp Benjamin Sesko?

A szlovén sport első sikerkorszaka a XX. századra datálható – méghozzá a tornának köszönhetően. Ekkoriban a sportolás nem csak szabadidős tevékenyégként volt jelentős, hanem eszköze volt a nemzettudat ápolásának is. A torna segítette a fiatalokat a szocializációban, valamint a szlovén nyelv életben tartásában. Jugoszlávia a tornászoknak köszönhetően öt olimpiai aranyérmet szerzett, ez volt a legsikeresebb sportáguk, és ebben kiemelkedő szerepe volt Leon Stukeljnek, illetve Miroslav Cerarnak.

Leon Stukelj (balra) és  Miroslav Cerar (Forrás: Pinterest)

Ahogy említettük, a földrajzi elhelyezkedés vagy a kiváló infrastruktúra egy keretet, egy lehetőséget ad a sportolók kibontakozásához, a „maradékot” pedig a felkészítés, a képzés, illetve a sportolók ebből eredő fizikai és pszichés tulajdonságai teszik ki.

Az egyik legfontosabb az alkalmazkodóképesség, és azt látjuk, hogy a szlovén sportolók könnyedén illeszkednek be bármilyen kultúrába. Például fogékonyak a nyelvtanulásra, Luka Doncic Spanyolországban, Benjamin Sesko Ausztriában töltötte utánpótláskorú éveinek nagy részét, és nem okozott gondot nekik a kommunikáció. (A salzburgi évekről, az oda való beilleszkedésről mi is képet kaphattunk, erről Szoboszlai Dominik is beszélt több interjúban.) A szlovén sportolók a kis merítési lehetőség miatt akár második, harmadik, negyedik esélyt is kapnak gyerekként egy-egy adott sportágtól, ez egyrészt a küzdőszellemet, másrészt a kitartást mélyítheti el bennük.

Egy másik fontos tulajdonság a sportolók és természetesen az őket felkészítő edzők, szakemberek sokszínű, széles látókörű gondolkodása és nyitottsága. Erre jó példa Primoz Roglic, aki 2007-ben Tarvisióban junior-világbajnok lett síugrásban, egy nagy esést követően aztán váltott a futásra és a kerékpározásra, utóbbiban aztán sorozatban háromszor nyert spanyol kerékpáros körversenyt (La Vuelta).

A befutott szlovén sportolók sikerében nagyon sokat jelentett az is, hogy a jó fekészítésnek köszönhetően már korán elérnek jelentős eredményeket, és ez további motivációt jelent. Tadej Pogacar 21 évesen nyert Tour De France-t, Luka Doncic 23 éves kora előtt érte el a 40 tripla-duplás álomhatárt az NBA-ben, és mindkettejük esetében látható is, hogy nem álltak meg itt, sőt a fejlődési görbéjük még meredekebben ívelt, és még ível is felfelé. A Red Bull-projekt éppen ezt tudja remekül segíteni a lépcsőzetességgel (Liefering, Salzburg, Lipcse útvonal), az épp a második állomáshelyen futballozó Benjamin Sesko számára ez tökéletes, hiszen tisztán láthatja maga előtt a létra fokait, amit még meg kell másznia.

Sesko már a Bajnokok Ligájában is megvillantotta tudását (Fotó: Lukas Schulze/Getty Images)

Egy újabb látványos elem a szlovén sportban ezeken felül az, hogy a sportolók fizikai paramétereihez kapcsolódó sztereotípiák nem torzítják a képzési rendszerüket. A kerékpársportban nem nagyon jellemző, hogy egy adott testfelépítéssel „több lábon álljon meg egy versenyző”, hiszen más fizikumot igényelnek a klasszikus egynapos versenyek, a Grand Tourok, azaz a háromhetes körversenyek, vagy éppen az időfutamok.

Pogacar testalkata, súlya önmagában nem predesztinálja őt arra, hogy ezeken egyaránt versenyképes legyen, de már megnyert két Tour de France-t és legendás egynaposokat is. Benjamin Seskót pedig a „kis Haalandnak” is becézik, mert a 195 centiméteres magassága ellenére átlag feletti a technikai képzettsége és atlétikus, dinamikus a mozgása neki is, akár csak a norvégnak. Ha az ő képzésük során az általánosan bevett képet, hiedelmeket nézték volna az őket felkészítő szakemberek, valószínűleg nem tartanának itt, ahol tartanak.

A szlovén sportsikerek elgondolkodtatóak lehetnek számunkra is, és a receptért nem is kellene messzire mennünk, hiszen a budapestnyi lakossággal rendelkező ország a szemünk láttára éppen mellettünk neveli ki a nagyobbnál nagyobb tehetségeket.

forrás: https://gianlucadimarzio.com/it/sesko-pogacar-doncic-slovenia-segreti-successo