Hatékony és kevésbé hatékony edzőcserék az OTP Bank Ligában

Ha vannak vesztesei a 12 csapatra redukált élvonalbeli labdarúgó-bajnokságnak, akkor azok a fiatal játékosok mellett egyértelműen az edzők. Az évről-évre szoros verseny, akár a dobogóért, akár a kiesés elkerüléséért olyan nyomást helyez a szakemberekre, hogy sokszor alig képesek megvalósítani az elképzelésüket egy-egy csapatnál, máris lecserélik őket.

A csapatépítés folyamata azonban nem megy egyik pillanatról a másikra. Nem véletlen, hogy 2016-ban Bernd Storck is egy alapos, héthetes edzőtáborral készítette fel a magyar válogatottat a franciaországi kontinensviadalra, mert tudta, hogy minden napnak, minden edzésnek szerepe lehet abban, hogy csökkentsük a különbséget a mieink és a nagyobb csapatok között. Az persze nem állítható, hogy minden edzőnek legalább ennyi időt kellene adni az első tétmérkőzése előtt, de azt igen, hogy badarság elvárni, hogy egy edzőváltás napok alatt megváltoztasson mindent, ami hetek, hónapok óta nem működött.

Erre persze joggal mondhatják a tulajdonosok, hogy könnyebb lecserélni a karmestert, mint egy teljes zenekart, ami szintén elvitathatatlan igazság, ugyanakkor sokszor még mindig az az ember érzése, hogy a vezetők kevésbé értik, érzik a futball sajátosságait. Kevés a futballhoz valóban értő tulajdonos és még kevesebb a koncepció, amin következetesen végigvezetnek egy-egy klubot.

Ahol bejött az edzőcsere

A Debreceni VSC volt az első klub a most futó szezonban, amely menesztette edzőjét és a portugál Joao Janeiro (0,67 pont/mérkőzés) helyett – Dombi Tibor beugrását követően – az idehaza mindaddig ismeretlen szerb Szrdjan Blagojevicsre (1,86 p/m) bízta az első csapat irányítását.

A korábban Kazahsztánban dolgozó tréner nehéz helyzetben vette át az eredménytelenség miatt frusztrált játékosokkal teli öltözőt és meglepően gyorsan felrázta a társaságot. A csapatnak hamar jól felismerhető stílusjegyei lettek, ráadásul a játékosok felszabadultabban, bátrabban játszanak, mint az idény elején, az edzői elképzeléseket pedig nagy arányban képesek megvalósítani, így mostanra a dobogóért küzdenek Dzsudzsák Balázsék. Ez pedig egy olyan magasság, amelyről augusztusban nemigen gondolkodhattak, sem a játékosok, sem a szurkolók.

Szrdjan Blagojevics (jobbra) az idény felfedezettje lenne, ha az edzőknél osztanának ilyen díjakat (Forrás: dvsc.hu)

A másik tagadhatatlanul jól elsült edzőváltás helyszíne a Paksi FC, amely Waltner Róberttel kezdte az idényt, hogy aztán már 2023-ban visszahívja a klubbal rendkívül eredményes Bognár Györgyöt. Az idényt még a másodosztályú MTK-nál kezdő, de ott végül sikertelennek bizonyuló Bognár visszafordította az idő kerekét és újra azt a bátor, szinte már vakmerő támadófocit játszatja csapatával, amellyel korábban sok semleges néző szívét meghódította.

Amikor februárban edzőt váltott a klub, hetedik helyen állt az együttes, bántóan közel a kiesést jelentő helyekhez, most viszont a harmadik helyen áll és minden esélye megvan, hogy a következő idényben európai kupainduló legyen. Waltner 1,21-es mérkőzésenkénti pontátlagát szinte pontosan megduplázta Bognár (2,40) ennek is köszönhető, hogy az élvonal legidősebb szakvezetőjével újra szárnyalnak az atomvárosiak.

A harmadik csapat, ahol pozitív fejlemény volt az edzőcsere, az némileg meglepő módon az Újpest FC. Itt is egy régi motoros, a klubnál közel hét évet korábban már eltöltő Nebojsa Vignjevics ült vissza a kispadra, akinek korábban mintha elfáradt volna a kapcsolata a szurkolókkal.

A körülményeket és a bajnokságot is remekül ismerő szakember újult erővel és lendülettel vetette magát a munkába, a hétfői, FTC ellen elveszített derbiig pedig veretlen volt. Öt mérkőzésen azonban így is három győzelmet és egy döntetlent ért el régi-új csapatával, amivel nagy valószínűséggel meghosszabbította annak élvonalbeli tagságát. Elődje, Milos Kruscsics meccsenként alig több, mint egy pontot átlagolt (1,13), Vignjevics pillanatnyilag három megszerezhető pontból éppen kettőt gyűjt be meccsenként.

Nebojsa Vignjevics összekapta az Újpestet (Forrás: Újpest FC / Réti Zsolt)

Ahol nem igazán változott semmi

A MOL Fehérvár FC eklatáns példája annak, hogy a probléma néha sokkal nagyobb egy klub háza táján, minthogy azt az edzői irodából meg lehetne oldani. A klub Michael Borisszal kezdte az idényt, éppen egy körön keresztül, azaz 11 találkozón vezethette az együttest, ezalatt meccsenként éppen egy pontot összegereblyézve. Jött az első váltás és Huszti Szabolcs, valamint Toldi Gábor vette át az irányítást, akik egy meccsel több lehetőséget kaptak, de szinte hajszálra ugyanazt produkálták, hiszen 1,08-as pontátlagra voltak képesek. Manapság a lengyel-svéd Bartosz Grzelakon a sor, hogy megmentse a klubot a kieséstől, de eddig hat mérkőzésen ő is csak másolni tudja elődei teljesítményét, felülmúlni egyelőre nem: hat mérkőzésen hat pontot szerzett a csapattal, ami egypontos átlagot jelent.

Kispesten a skót Tam Courts irányításával indult az idény, ám az elegáns és mindig udvarias szakember nem tudta hozni a remélt eredményeket, így még az őszi idény folyamán, 12 bajnoki után megváltak tőle. Három győzelem és négy döntetlen csak arra volt elég, hogy éppen felülről súrolja vele a csapat a mérkőzésenkénti egyes átlagot (1,08) utódja, az azóta is regnáló Dean Klafuric valószínűleg szívesen magáénak tudná ezt a mutatót, különösen miután a sajátja mindössze 0,94-es. A Honvédnak segít, hogy a riválisok is meglehetősen rapszodikus teljesítményt nyújtanak, így egy-két hajrábeli győzelemmel akár könnyedén megőrizhetik élvonalbeli tagságukat, annak ellenére, hogy az idény nagy részét a vonal alatt töltötték a tabellán.

Mezőkövesden kissé csalóka a helyzet, hiszen sokáig úgy tűnt, sikersztori lesz a váltás, ahol szintén visszanyúltak egy korábban már a klubnál dolgozó szakemberhez. A Vasast elhagyó Kuttor Attila nagy reményekkel és szép eredményekkel tért vissza a borsodi fürdővárosba, ám az utóbbi időszak gyengébb eredményei miatt nem lehet az egyértelműen bevált edzőváltások közé sorolni az ott történteket.

A tavasz elején általunk is megénekelt kövesdi betonfal itt-ott repedezni látszik az utóbbi hetekben, a kedvező eredményektől kissé talán elkényelmesedett futballistáknak ezúttal ismét össze kell szedniük magukat, ha nem akarnak kiesni az idény egyre jobban közelgő végeztével. Supka Attilával a csapat beragadt a rajtnál, hét meccséből csak egyet nyert meg vele az együttes a mérlege 0,71 pont meccsenként, míg Kuttorral ez 1,29 pillanatnyilag, de hiába a közel kétszeres javulás, a hetekkel ezelőtt szabadesésbe kezdő csapatnak még legalább egy, de inkább két megnyugtató győzelemre szüksége lenne a biztos bennmaradáshoz. Ha persze onnan nézzük, hogy a Supkával mutatott teljesítménnyel már rég meghúzták volna a vonalat a kövesdiek fölött, akkor persze ez az edzőváltás nagyon is bejött arrafelé.

A Fehérvárhoz hasonlóan a Vasasnál sem biztos, hogy a vezetőedző személye volt a legnagyobb gond ebben a szezonban, bár a zuhanyhíradó és a bennfentes pletykák szerint Kondás Elemér már a közös munka elején elveszítette a labdarúgók bizalmát és csak Nagy Miklós támogatása miatt tartott a regnálása egészen a közelmúltig.

A másodosztály megnyerésébe és a feljutásba igen sok pénzt és energiát fektető angyalföldiek újoncként kissé beragadtak a rajtnál, hét meccsen csak öt döntetlennek örülhettek Kuttorral (ez pontosan 0,71 p/m), majd jött Kondás, aki 18 mérkőzést kapott, de csak hajszállal múlta felül elődjét három győzelem, öt döntetlen, összességében 0,78 pont mérkőzésenként. A kupaelődöntőben a másodosztályú Budafokkal szemben alulmaradt együttes a megbízott, eredetileg eddig pályaedzőként dolgozó Desits Szilárddal fejezi be a szezont, aki eddig négy meccsen négy pontot szerzett, közte egy nagyon szép mezőkövesdi 4-1-es győzelemmel. Ezzel együtt a csapat továbbra is a legnagyobb veszélyeztetettje a kiesésnek.

Olykor talán Kondás Elemér sem értette, hogy mi nem működik a Vasasnál (Forrás: magyarnemzet.hu)

Ahol eddig kimondottan nem jött be a váltás

Kisvárdán minden bizonnyal nagy reményekkel szerződtették a napokkal korábban Újpestről menesztett Milos Kruscsicsot, és a szerb szakember is valószínűleg többet várt a kisvárdai munkától, annál, mint amit eddig kapott. A szabolcsiak Török Lászlóval (24 mérkőzésen 1,38-as pontátlag) kezdték a most futó idényt, egy-két csinosabb nemzetközi eredményt is felmutatva, a bajnokságban pedig sokáig tartották a dobogós vagy dobogó-közeli helyüket, amely jól megérdemeltnek is tűnt.

Ezen a tavaszon aztán valahogy elfelejtett nyerni a csapat és hirtelen a középmezőnyben találta magát. Érkezett Kruscsics, de a feltámadás elmaradt, öt meccsen négy döntetlenre és egy vereségre volt képes vele a Kisvárda, ez a mérleg pedig az őszi szereplésnek köszönhetően nem sodorja komoly bajba a klubot. Tekintve, hogy a klub sportigazgatója, Révész Attila hidegvérrel hajtja végre a szükségesnek ítélt edzőváltásokat, ha úgy látja jónak, és nem javul jelentősen a hátralévő mérkőzéseken a most 0,8 pontos átlag, Kruscsics a nyáron ismét új munkaadó után nézhet.

Zalaegerszegen alig másfél hete dolgozik új tréner, cikkünk megírásáig mindössze egy mérkőzésen dirigálta a kék-fehéreket, így az ő teljesítményét nem volna korrekt megítélni

Milos Kruscsics Újpest után Kisvárdán kapott munkát (Forrás: Kisvárda FC Facebook)

Elképesztő számok a másodosztályban is

Az OTP Bank Ligához hasonlóan a második vonalban is sűrűn kapták az útilaput az edzők, arányaiban pont úgy, mint az élvonalban:

Az itt is látható 75 százalékon túl említést érdemel az a tény, hogy a 15 csapat összesen 24 (!) edzőcserét tud felmutatni, ez pedig egyelőre a magyar futballban még sosem látott szám. Ebben az osztályban egyértelműen jól változtatott a Diósgyőr amely a 16. helyen volt augusztusban, most pedig már bajnokként készülhet az utolsó mérkőzésekre, valamint az Ajka, amely középcsapatból immár az MTK legfőbb kihívója lett az élvonalért folytatott versenyfutásban. További győztesei azok lesznek az edzőkáosznak, amelyek ki tudják harcolni a bennmaradást vagy elérik az osztályozós helyezést, de az idén történtek ettől még meglehetősen szakmaiatlanná és nevetségessé teszik az alacsonyabbik profi osztályt megítélését.

Kiemelt fotó: dehir.hu