Manchesterben nem kellett, az Everton játékmestere lett – Jack Grealish újra magára talált Liverpoolban

Noha kétségtelen tény, hogy a 2022/23-as szezon után – amikor a City mindent vitt (Bajnokok Ligája, Premier League, FA-kupa) – némileg visszaesett a triplázásban még kulcsszerepet játszó Jack Grealish formája, azért azzal aligha kalkuláltak sokan az elmúlt egy-két évben, hogy a mostani szezonban immár sötétkék mezben feszít majd a 30 éves szélső.

Grealishért 2021 nyarán 117,5 millió eurót perkált le a City az Aston Villának, ami akkor brit átigazolási rekord volt – azóta Enzo Fernandez (Chelsea), Florian Wirtz és Alexander Isak (mindkettő Liverpool) is drágábban kelt el. És akiért ennyit fizet egy klub, azzal nyilvánvalóan hosszú távú tervei vannak, ahogy azt a szerződés hatéves időtartama is előrevetítette. Grealish gyorsan beilleszkedett Manchesterben, a második évében pedig sikert sikerre halmozott a csapattal: az augusztusi Európai Szuperkupa-győzelem után év végén még a klubvilágbajnokságot is bezsebelték az égszínkékek 2023-ban. A 39-szeres angol válogatott szélső abban a szezonban 5 bajnoki gólt és 7 gólpasszt tudott felmutatni – igaz, ennél három birminghami szezonjában is többre volt képes. Manchesterben azonban ezt már nem tudta felülmúlni (2 év alatt mindösszesen 4 gólt és 2 előkészítést jegyzett a PL-ben, 40 meccsen), és 2024-től kezdve fokozatosan háttérbe szorult.

Szélsők kavalkádja az Etihadban

A dolog azonban többösszetevős, és a legkevésbé sem arról volt szó, hogy Grealish teljesítménye drámaian visszaesett. Némiképp ugyan igen, de ebben szerepet játszott a tucatnyi kisebb-nagyobb sérülése, az egyre kevesebb játéklehetőség; továbbá az is, hogy az előző idényben véget ért a City aranykora (2018 és 2024 között 7 év alatt 6 bajnoki cím), és Guardiola már a jövő csapatát kezdte építeni. Ez idáig rendben is van, az viszont meglehetősen furcsa volt, hogy a City nyakló nélkül igazolta az újabb és újabb szélsőket, így a konkurencia egyre csak nőtt házon belül. Legelőször 2023 nyarán érkezett a belga válogatott Jérémy Doku (60 millió euróért) és profi szerződést kapott a 20 éves Oscar Bobb is. Doku mindkét szélen bevethető, a ballábas norvég azonban amikor lehetőséghez jut, inkább a jobbszélen játszik, de értelemszerűen tud a másik oldalon is. Aztán egy évvel később leigazolták a ballábas Savinho-t (25 millió) is, aki szintén mindkét félterületben otthonosan mozog, de akárcsak Doku, rendre a baloldalon szerepel. Ezek után idén januárban érkezett Omar Marmoush (75 millió), aki vagy balszélsőt játszik, vagy Erling Haalandot helyettesíti – nyáron szintén Manchesterbe költözött a mindkét lábával egyformán ügyes Rayan Cherki (36,5 millió), bár rá szinte csak a jobboldalon számít Guardiola. Ha szigorúan csak a szereposztásból indulunk ki, akkor is minimum három riválist kapott a nyakába Grealish a baloldalra, úgy, hogy eredetileg ő volt az első számú opció a posztra.

2025 tavaszára azonban a 3-4. helyre szorult a sorban, és az is előfordult párszor, hogy a spanyol mester még a kispadra sem ültette le. Doku szerződtetése még érthető volt, egy City kaliberű csapatnál teljesen jogos igény, hogy minden posztra legyen egy minőségi alternatíva (ráadásul mára az egész PL egyik legnagyszerűbb játékosává vált a belga), Savinho leigazolását azonban már nehéz volt észérvekkel megmagyarázni. Persze így utólag, Grealish távozásával azért értelmet nyert a brazil érkezése is.

Guardiola hangsúlyozta, hogy az angol szélső mellőzése nem volt összefüggésben az edzésmunkájával (amit korábban illetett már kritikával), vagy a pályán kívül tanúsított viselkedésével, csakis a posztriválisok kitűnő teljesítménye miatt szorult ki a csapatból, valamint mert a taktikai elképzeléseibe többé már nem fért bele.

„Az egyetlen oka annak, hogy nem kapott játékperceket, én voltam – nem azért, mert bármi gond lett volna vele, vagy mert bármit rosszul csinált volna. Jack kiváló játékos, de a futballban a játékosoknak versenyezniük kell egymással. Az előző szezonban Doku számos mérkőzésen egészen elképesztően teljesített, Savinho pedig az első idényében óriási lépést tett előre” – nyilatkozta még nyáron a spanyol tréner.

Ez egyébként tiszta sor, más kérdés, hogy mindkét játékost ő igazolta Grealish nyakára, és ekkora konkurenciaharcot semmi sem indokolt a balszélső posztján. Az azonban a Citynek is fontos volt, hogy a szélső megfelelő és hozzá méltó körülmények közé kerüljön, hiszen a szerződése 2027 júniusáig köti az égszínkékekhez, és ha nem is számol vele többé Guardiola, pénzt azért még szeretnének látni belőle – ehhez viszont a lehető legmagasabb szinten kell játszania.

Természetesen Grealish is újra a régi fényében akart tündökölni, és határozott igénye volt rá, hogy a Premier League-ben szilárdítsa meg a helyét, már csak azért is, mert feltett szándéka, hogy a 2026-os világbajnokságra visszakerüljön az angol válogatottba. A 2021-es Eb-ezüst során még fontos szereplő volt a szélső, a 2024-es kontinensbajnokságról azonban már lecsúszott, az utolsó keretszűkítés áldozata lett. Ebben a helyzetben a liverpooli lehetőség kifejezetten ígéretesnek tűnt valamennyi fél számára.

Tárt karokkal várták Liverpoolban

Az Evertonnak úgy kellett egy Grealish-féle marquee signing (egy kiemelkedő, világsztár kaliberű játékos leigazolása, aki nagy figyelmet generál és sok szurkolót vonz), mint egy falat kenyér. A klub öt éve nem végzett az első tízben a PL-ben, 2022-ben és 2023-ban konkrétan a kiesés elkerülésért küzdött. 2025 januárjában „megváltóként” tért vissza a Mersey partjára David Moyes, aki 2002 és 2013 között meglehetősen sikeresen prosperált a csapat élén, és eddig a második edzői ciklusában is hozza a tőle elvárt szintet. Az Everton 16 fordulót követően 24 ponttal a Premier League 9. helyén áll, és egyértelműen felülteljesít. Az Understat adatai alapján az xPTS (várható pontok) mutatója csak 20,26; az xGA-értéke pedig 24,28, miközben csak 19 gólt kapott, tehát bő öttel kevesebbet, mint kalkulálható lett volna. Kérdés persze, hogy ez meddig lesz tartható, hiszen a tabellán közvetlenül mögötte tanyázó hármasfogat (Brighton & Hove Albion, Tottenham Hotspur, Newcastle United) utóbbi két tagja jelentősen értékesebb játékoskerettel bír, és mindketten továbbjutó helyen állnak a Bajnokok Ligájában is, de a Brighton is jobb csapatnak számít. 

A szebb jövő mindenesetre úgy fest, elkezdődött végre, amit a liverpooli kékek vadonatúj stadionja, a közel 53 000 főt befogadni képes Hill Dickinson Stadium is szimbolizál, amely a szezon kezdete óta az Everton új otthona. És ahol Grealish egy csapásra közönségkedvenc lett. Bár egyelőre csak egyéves kölcsönszerződést kötöttek a felek, de az Evertonnak vételi opciója van: jövő nyáron (sajtóhírek szerint mintegy 57 millió euróért) végleg megszerezhetik a balszélső játékjogát.

„Üdvözöljük Jacket az Evertonnál, nagyon örülünk, hogy csatlakozott hozzánk! Jó időszakban szerezzük meg őt, hiszen tapasztalt játékosról van szó, jól ismeri a Premier League-et, és mindannyian tisztában vagyunk velel, hogy mire képes. Tudom, hogy Jack egyik fő célja, hogy visszakerüljön az angol válogatottba, és remélem ehhez a szezon során mi is hozzá tudunk majd járulni. Nagyon várjuk a közös munkát, és szeretnénk olyan közeget biztosítani számára, amelyben megmutathatja önmaga legjobb verzióját” – örvendezett David Moyes.

„Ahogy beszéltem a menedzserrel, tudtam, hogy csak egy hely van, ahová szívesen mennék. A közösségi oldalakon is elárasztottak az Everton-szurkolók üzenetei, ez is közrejátszott abban, hogy a klubot választottam. Köszönöm mindenkinek a szeretetet és a támogatást, vissza szeretném ezt fizetni, és vissza is fogom” – fogalmazott még augusztusban Grealish.

A szárnyaló játékmester

A törlesztés nem sokat váratott magára, Grealish augusztusban az első három PL-meccsen négy gólpasszt jegyzett, és a rajongók rögtön meg is választották a hónap játékosának.

David Moyes rendszerében sokkal nagyobb szabadsága van a szélsőnek, mint Manchesterben volt, és a kötetlenebb szerepkörben jobban is élvezi a játékot. Kulcsszerepe van a támadásépítésben, és nem csak a szélekről szervez, középen is rendszeresen feltűnik, a labdás fázisok motorja. Az elsődleges feladata nem a gólszerzés, hanem az előkészítés és helyzetteremtés, és ezekben nem csak a csapatából emelkedik ki, ligaszinten is az elitben van. Azokon a meccseken, amikor az Everton kontrollálja a játékot, Grealish is rendre remekel. Eddigi 15 mérkőzése alatt két gólt szerzett, és négyet készített elő, de számos egyéb mutatója kirívóan jó, ami esetében sokkal meghatározóbb, mint a kanadai táblázat.

Nála több helyzetet csak Bruno Fernandes (50), Doku (36), Mohamed Salah (33) és Szoboszlai Dominik (30) teremtett az egész PL-ben, ő 29-cel ötödik ebben a kategóriában. Progresszív labdavezetésben csak Doku áll előtte a ligában, a belga szélső 101 megiramodással vezeti ezt a listát, Grealish 75-tel a második, holtversenyben Yankuba Minteh-vel. De az ellenfél tizenhatosáig is csak Minteh (49) és Doku (47) cipelte be nála többször a labdát (39), míg az ellenfél büntetőterületén belüli labdaérintések számában az ötödik az angol szélső. Ezeken túl az ő nevéhez fűződik a legtöbb kiharcolt szabadrúgás (45) , valamint a támódharmadban történő labdaszerzések terén is a legjobbak között van. (Az adatok a 16. forduló utáni állapotot tükrözik, a szerk.)

Mindez hűen demonstrálja, hogy Grealish az Evertonnál nem pusztán kreatív szélső és irányító, az egész támadójáték központi figurája és a csapat első védelmi vonalának egyik kulcsembere is. A játéka egyszerre épít az egyéni fölényre, a labdával történő bontásra és a kollektív presszingben való hathatós részvételre – ez az a komplexitás, amit a Manchester Cityben joggal hiányoltak tőle az elmúlt két évben. De erre a Grealishre már alighanem Guardiola is elismerően csettint, más kérdés, hogy arra azért jóval kisebb az esély, hogy vissza is hívná Manchesterbe. Noha hivatalosan nyitva áll előtte az ajtó, a spanyol mester elsősorban a konstans magas szintű teljesítményhez köti, hogy ténylegesen számítana-e még rá a jövőben, mondani persze bármit lehet. És azért az is furcsa lenne, ha maga a játékos szívesen visszamenne két ilyen hányattatott szezon után.  

Amennyiben képes lesz tartani ezt a színvonalat, egészen biztosan marasztalni fogják Liverpoolban, és további kérői is lehetnek, ehhez kétség sem fér. Pillanatnyilag abszolút a helyén van az Evertonnál és meg is becsüli magát, de azért alighanem még szeretne egy nagyot dobbantani, és nem az angol kikötővárosban képzeli karrierje lezárását. Ahol egyébként a Wayne Rooney és Paul Gascoigne iránti tisztelete jeléül a 18-as számú mezt viseli. Érdekesség, hogy Rooney karrierje az Evertonban kezdődött, míg Gazza pályafutásának érdemi része ott ért véget. Hogy a „The Toffees” számára csak egy második ugródeszka lesz, vagy az utolsó meghatározó klubja, az leginkább rajta áll. De egy csúcsformában lévő Jack Grealish esetén az első forgatókönyv a valószínűbb. 

Borítókép: Alamy - Büntető

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.