Lehet igazságot tenni Vinícius és Prestianni ügyében?
Továbbra sem lehet igazságot tenni a Vinícius Júnior és Gianluca Prestianni rasszizmus vádjával illetett konfliktusában, amely persze számos kérdést felvet. Hogyan reagáljon egy edző, ha ilyesmivel vádolják játékosát? Mit tegyen az UEFA, ha roppant súlyos a vád, de nem egyértelműek a bizonyítékok? Kitől reméljen segítséget a folyamatosan rasszista módon bántott játékos, ha nem saját közege, a futball szereplőitől? Tanulságok, érvek és ellenérvek.
Itt van nekünk továbbra is ez a Vinícius–Prestianni-ügy, megoldatlanul, elég heves reakciókat kiváltva pró és kontra, moralizálva bűnön, bűnhődésen, az ártatlanság vélelmén, áldozathibáztatással súlyosbítva, és elég nehéz igazságot tenni benne.
Habár, egy igazság azért mégiscsak létezik. Az, hogy a rasszizmus elfogadhatatlan, elítélendő, hogy az ellen muszáj minden eszközzel küzdeni. Ezzel az a José Mourinho is egyetért, aki az ominózus Benfica–Real Madrid Bajnokok Ligája-mérkőzés után elég szerencsétlen, vagy inkább álszent mód Vinícius Júniort és az ő – szerinte kihívó, provokatív – gólörömét tette felelőssé a történtekért, számonkérve a brazilon, hogy bámulatos találata után miért nem battyogott vissza mindjárt a saját térfelére; tán lehajtott fejjel kellett volna neki, elnézést kérve a portugál rajongóktól, amiért volt pofája betalálni stadionjukban.
A rasszizmusra nem lehet magyarázat. Nincs enyhítő körülmény, nincs felmentés
Az a Mourinho oktatta ki illemből Viníciust, aki edzői karrierje kezdetén az oldalvonal mellett térden csúszva ünnepelte az FC Porto gólját a Manchester United szurkolói előtt, az Inter trénereként a Barcát kiejtve a BL-ből ugyancsak nem fogta vissza magát, máskor meg (épp a Manchester United edzőjeként) a füléhez tapasztott kezekkel ingerelte a Juventus drukkereit, majd közölte, ez csak azért történt, mert őt 90 percen át válogatott sértésekkel szidták. Szóval nem biztos, hogy Mourinho szájából hangzott el a leghitelesebben, hogy „ha rúgsz egy ilyen gólt, ünnepelsz egyet, majd visszasétálsz a térfeledre”.
De nem is ez volt a legnagyobb hiba a részéről, hanem hogy hozzátette: „Valamiért minden stadionban ez történik. Minden stadionban, ahol Vinícius szerepel, valami történik. Állandóan.”
És ha más helyzetben lehetne is Viníciust kritizálni a nyafogásokért, allűrökért, rinyálásokért, éppen ilyenkor azért nem, mert ezzel óhatatlanul is felmentjük a rasszistán fellépőt, az áldozatra terelve a felelősséget, hogy magának köszönheti a bajt, kellett neki úgy viselkednie. Miközben épp az volna a lényeg, hogy a rasszizmusra nem lehet semmilyen magyarázat. Nincs enyhítő körülmény, nincs felmentés.
Kompany-monológ, pamplonai balón de playa-kórus
Ezért is akadt ki mások mellett Vincent Kompany, a Bayern München vezetőedzője, aki a történtek után néhány nappal 12 perces monológjában amúgy szuperintelligens mód feddte meg Mourinhót, és vette védelmébe a Real Madrid ászát.
„Ami a mérkőzés után történt, talán még sajnálatosabb, mint ami a stadionban. A meccs után ugyanis José Mourinho Vinícius karakterét támadta, a szerinte nem megfelelő gólörömét citálva, mintegy hiteltelenítve a játékost. Szerintem ez egy vezetőtől nagyon nagy hiba. És hozzátenni, hogy a Benfica és szurkolói már csak azért sem lehetnek rasszisták, mert a klub történelmének legnagyobb játékosa, Eusébio fekete volt… Tudják önök, miket kellett átélniük a fekete futballistáknak az 1960-as években? Elutazott Mourinho a Benficával azokra az idegenbeli meccsekre? Az én apám is fekete, akinek akkoriban egyetlen lehetősége volt: csendben maradni, befogni a száját, nem szólni, ha bármilyen inzultus érte, és tízszer jobbnak lenni mindenki másnál, hogy legyen esélye érvényesülni, hogy halljon egy olyan megjegyzést: »Nem is rossz.« Eusébiónak is ilyen élete lehetett, ezért sem illő az ő nevét említeni a Vinícius-eset kapcsán, amikor végre olyan helyzetbe került egy fekete játékos, hogy felszólalhat az őt ért sérelem miatt. (…) Szóval amit nem lehet megtenni, hogy lejáratsz valakit, támadod a személyiségét annak, aki mert tiltakozni valami ellen, amit nem először tapasztal életében, és ami őt annyira fájdalmasan érinti” – mondta Kompany.
No igen, ez a fajta empátia sokszor hiányzik belőlünk, és persze, lehet azzal védekezni, hogy egy meccsen, a felfokozott idegállapotban a szurkoló mond olyat, amit egyáltalán nem úgy gondol, de jó lenne eljutni addig, hogy a rasszista kifejezések totálisan eltűnnek a szótárakból, és ha már szidni akar valakit a dühtől vöröslő fejű drukker, hát kiabálja azt, amit az Osasuna fanatikusai a Benfica-meccset követő hétvégén Pamplonában. Hogy „Vinícius, balón de playa”, utalva arra, hogy a brazil az annyira vágyott Ballon d’Or, vagyis az Aranylabda helyett legfeljebb a strandlabdát kaphatja meg. Mert ebben van humor, irónia, gúny, mégsem emberi mivoltában kérdőjelezi meg a másikat, mert hát annál gusztustalanabbat, mint valakit azért bántani, mert valamilyennek született, nehéz elképzelni. Az egy más kérdés, hogy az Osasuna szurkolói aztán az idézettnél durvábbakat is Vini fejéhez vágtak…
Igazságot tenni? Szinte lehetetlen
No de úgy indítottunk, azzal, hogy nincs helye a pályákon a rasszizmusnak, José Mourinho is egyetért, aki az elmúlt hétvégén kijelentette, ha bebizonyosodik, hogy Gianluca Prestianni rasszista megjegyzésekkel illette Viníciust, nála, illetve a Benficában a játékosnak befellegzett.
„Ha, és itt van egy nagy ha, a játékosom nem tisztelte azokat az elveket, amiket én és a Benfica is vall, vagyis hogy elutasítjuk a diszkrimináció és a rasszizmus minden formáját, akkor annak a játékosnak a karrierje José Mourinhónál, illetve a Benficában befejeződött – mondta hétvégi sajtótájékoztatóján. – Ha, és van ez az erős ha, kiderül a játékosom bűnössége, nem tudok már ugyanúgy nézni rá mint addig. Akkor nálam neki annyi. Ugyanakkor kérdezem, az ártatlanság vélelme továbbra is emberi jog?”
És bizony egyelőre nem lehet tudni, mit mondott pontosan Prestianni, dörzsölten eltakarta ugyanis mezével a száját. Vinícius reakciójából azonban, ahogy hirtelen megindult a játékvezető felé, mint aki olyat hallott, amit egész egyszerűen nem tűrhet, valami durvát mondhatott az argentin, és nyilván nem azt, hogy: „Pedig én rád voksoltam volna az Aranylabda-szavazáson.”
Prestianni tagadja bűnösségét – „Szeretném tisztázni, hogy semmilyen rasszista megjegyzést nem tettem Vinire, és sajnálom, hogy félreértette, amit mondtam”, adta ki nyilatkozatban –, Kylian Mbappé viszont azt találta mondani a mérkőzés után, hogy saját fülével hallotta, amint Prestianni ötször is majomnak nevezi csapattársát.
Ettől még, elítélni valakit nyilvánvaló bizonyíték nélkül legalábbis kétséges döntés, de az UEFA ezzel is jelezte, nem hajlandó eltűrni, hogy a versenyrendszerében futballozók így játsszák ki a szabályokat. Sőt, fontolgatja, hogy ha valaki a száját eltakarva vitatkozik ellenfelével, automatikusan büntetésben részesüljön. Erre mondta Thibaut Courtois egy múlt heti sajtótájékoztatón, hogy ha ez segít elejét venni a sértéseknek, üdvözli a tervet.
Igazságot tenni? Szinte lehetetlen. Ott tartunk, hogy van egy 20 éves argentin támadó, akit vélt rasszizmusért elítéltek, és van egy rendre lelkileg abuzált brazil szélső, aki bár hisztijeivel, reklamálásaival, olykori színészkedéseivel sokat tesz azért, hogy ne örvendjen univerzális népszerűségnek, egyetlen olyan bántást sem érdemel meg, ami emberi méltóságában sérti. Mint ahogy senki más sem.
Borítókép: Getty Images
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
Szerző
