„Kevés sajnos itthon a kiemelkedő futballista” – interjú Nagy Lászlóval, a Győri ETO korábbi sportigazgató-helyettesével
Ha valaki ismeri a győri sikerek titkát, az Nagy László. A fiatal futballszakember az előző szezonban dolgozott a sportigazgató, Steven Vanharen asszisztenseként, így tökéletesen tudja, miért lehet kihívója a Ferencvárosnak a listavezető ETO. De beszélgettünk vele játékosmegfigyelésről és kiválasztásról, ügynöki munkáról, a hazai képzésről és annak hiányosságairól is.
– Szóval miért lehet ennyire eredményes az ETO?
– Minden fentről indul, először is tehát azért, mert van egy elkötelezett tulajdonos, aki megfelelő anyagi hátteret biztosít. Emellett megvan a megfelelő sportigazgató, aki koncepciót és filozófiát épít, ahogyan a projekthez passzoló vezetőedző is adott, és ha a három hatalmi ág jól és összhangban működik, az általában eredményre vezet. Ugyancsak lényeges, hogy a tulajdonos bízik a győri kiválasztási módban, ezt a lehető legtöbb elemző és szakember alkalmazásával segíti. Az ETO-nál azt látjuk, kifejezetten jó arányban válnak be a szerződtetett játékosok, ebben, ahogy a sikerekben is, kulcsszerep jut Steven Vanharennek. Nemzetközi szinten is kiemelkedő tudású sportigazgató, szakmailag, emberileg, a vezetői kvalitásait tekintve is remek, plusz nagyon jó érzékkel választ ki játékosokat. Nadir Benbuali Győrbe igazolása előtt sérülésekkel bajlódott, Steven mégis meg merte húzni a szerződtetését, és bejött a rizikós lépés. Kicsit amolyan „moneyballosan” épül fel az ETO: radar alatt lévő játékosokat szerez meg, meglátva bennük a lehetőséget.
– Mit tanultál leginkább a közös munkából?
– Nagyon sok mindent. Hogy mi alapján választ elsősorban játékost, mit figyel leginkább, hogyan kommunikál velük, hogy kivel érdemes szigorúbbnak lenni, kivel közvetlenebbnek, hogy hogyan fogadtassuk el magunkat külföldiként, hogyan kamatoztasd a vezetői képességeidet. Láttam, hogyan kell egyesíteni a klub dolgozóit, összefogni a sok szakembert és a munkájukat. Nekem azért nagy lépés volt a Győr, előtte csak U14 és U16 közt jártam öltözőben, erre az első napomon harminc játékos előtt kellett bemutatkoznom. Nem szokásom izgulni, de akkor izgultam. Sikerült azonban beilleszkedni, több emlékezetes kiválasztásban is részt vettem, Heitor dos Santoséban is, aki az észt bajnokságból került Győrbe, egy év múltán pedig klubrekordot jelentő összegért szerződött Izraelbe. Jó volt látni, hogy a játékos, akinek a kiválasztásában az első perctől aktívan részt vettem, olyan karriert fut be, hogy az Aston Villa ellen játszik Birminghamben az Európa-ligában. Ugyancsak jó látni, hogy azóta is szárnyal az ETO.
– Bajnok is lehet akár?
– Minden esélye megvan rá. Régen volt ilyen szintű kihívója a Fradinak, utoljára talán a Fehérvár. Minden összeállt Győrben, a meghatározó emberek közül Benbuali és Daniel Stefulj is maradt, ahogy a magyarok is, akik egyre nagyobb arányban vannak jelen, úgyhogy szerintem hosszú távon is a Ferencváros konkurense lehet az ETO.
– Dolgoztál korábban ügynökségnél, és most is ez a fő profil, de gyakornokoskodtál külföldön játékosmegfigyelőként, és helyettesként segítetted ugye Steven Vanharen munkáját Győrben. Fiatal korod ellenére elég sok mindenbe belekóstoltál. Melyik falat ízlik a legjobban?
– Az ügynöki munka. Mert az kellően összetett: keveredik a játékosmegfigyeléssel, a kiválasztással – meg kell érezni, kivel érdemes együtt dolgozni –, valamint a videóelemzéssel, elvégre rendre megmutatjuk a futballistáinknak, mi mit láttunk, és megbeszéljük, miképpen lehetne javulni. Mindig is az ügynöki munka volt az álmom, csakúgy, mint sportirányú felsőfokú tanulmányokat folytatni, ezért maradtam csak egy évet Győrben, hogy az ELTE PPK sportszervező szakára még nagyobb hangsúlyt fektessek, és hogy elkezdjük a közös munkát Schultz Leventével. Hatalmas megtiszteltetésnek tartottam, hogy azok után, hogy Stevennel találkoztunk 2023-ban a budapesti Football Forumon, megkeresett, hogy legyek Győrben a segítője. A Puskás Akadémia utánpótlás-együtteseinél eltöltött egy év videóelemzői és két év játékosmegfigyelői szerepkör után ez azért hatalmas ugrás volt. Mindig erre készültem, folyamatosan önfejlesztettem magam, rengeteg tanfolyamot végeztem el, angol és német különórákra jártam, eljártam évekig egyéni edzésekre, hogy technikailag is fejlődjek, ne csak elméletben. Számos európai topakadémiára ellátogattam saját költségemen, megfordultam a PSV-nél, az Ajaxnál, a Feyenoordnál, a Brightonnál, a Valenciánál és a Hoffenheimnél is többnapos akadémialátogatáson, hogy fejlesszem magam, világot lássak.
– De gondolom minden eddigi tevékenységed a futball feltétlen szeretetéből fakad.
– Persze. Pest megyében élek, itt kezdtem el futballozni, alacsonyabb szinten, valamennyire későn, csak tízévesen. Az hamar kiderült, hogy nem vagyok különleges tehetség, de kapusként, az egész pályát átlátva az is egyértelmű lett a számomra, hogy nem csak nézem, értem is, ami egy futballmeccsen történik. Mindig nagyon érdekeltek a statisztikák, a különböző adatok – hogy mást ne mondjak, fejből tudtam a hazai játékosok értékét és rengeteg pályaívet ismertem –, elkezdtem blogolni még fiatalabb koromban. Mai fejjel kezdetlegesnek nevezhető elemzéseket készítettem, ezzel aztán sikerült gyakornokként néhány futballal foglalkozó hazai honlaphoz bekerülnöm, ami jó platformot biztosított azok közlésére. Számos fiatal játékosról írtam elemzést, és onnan vett fordulatot az életem, hogy elindítottuk egy akkori ismerősömmel a Scouted Hungary nevű oldalt az Instagramon. Rövid posztok születtek fiatal magyar játékosokról, majd egy scouttanfolyamra rátalálva elvégeztem egy ilyen kurzust, és egyre inkább érdekelni kezdett a játékosmegfigyelés, az ügynökségi világ. Próbáltam kapcsolatokra szert tenni, így akadtam össze Schultz Levivel. Jeleztem neki, hogy gyakornokként szívesen dolgoznék a menedzserirodájának. Emlékszem, a III. Kerület pályáján egy U17-es holland–belga elitkörös Eb-selejtezőn találkoztunk – még Jérémy Doku is játszott azon a meccsen –, és mert Levinek szüksége volt egy fiatal szárnysegédre, elkezdtem mellette dolgozni. Együtt jártunk eleinte meccsekre, próbáltam a gyakorlatban is megszerezni a megfigyeléshez szükséges tudást, ellesni a fortélyokat. Idővel aztán egyedül mentem a meccsekre, és az évek alatt összegyűjtött tapasztalat, a számos hiba és a sok tanulás után Levi az én véleményemre is elkezdett egyre inkább adni.

– De ha jól tudom, nem csak hazai, külföldi tapasztalatokkal is gyarapodtál.
– A Statscore nevű lengyel cég élő adatokkal foglalkozik, az NB I-ért feleltem náluk. A meccseken a médiaszektorban helyet foglalva az oldal platformjára töltöttem fel az élő statisztikákat. A másik lehetőség az Ajaxnál adódott, az is a Scouted oldalunk nyomán, amire külföldön is felfigyeltek. Hogy mennyire aprólékosan működik egy külföldi topklub: a hollandoknak külön social media scoutja van, akinek az a feladata, hogy az elemzői vénával megáldott bloggerekkel kapcsolatba lépjen, akik helyi szinten képben vannak a játékosokkal kapcsolatban. Hosszú kiválasztási folyamat után felajánlották, hogy önkéntesként csatlakozzam, én pedig igent mondtam, és két évig dolgoztam az Ajaxnak.
– Ezek szerint ingyen.
– Igen, de nagyon sokat tapasztaltam ezen a területen is. Valamiért megkaptam a közép-kelet-európai régió mellé a skandináv térséget, leginkább az U14-es és az U15-ös korosztályért feleltem. Egy videómegosztón néztem a meccseket, egy bizonyos platformon láttam az adatokat, oda töltöttem fel a riportjaimat is. Havi szinten érkezett feedback a klubtól, amelyek szintén építettek, kialakult egy belső benchmarkom is ezáltal, lett egy elképzelés a fejemben, hogy milyen profilok felelnek meg a nemzetközi szintnek.
– A kiválasztásnál a szem és az adatok egyaránt fontosak, de te melyiknek hiszel inkább?
– A kettő kombinációjában hiszek. A szemteszt is lényeges, ahogyan az is, hogy a megfelelő adatokat használjuk, megfelelően, különben nagyon félre tudnak vinni. Fontos a környezet, a meccs állása, kontextusba kell helyezni a számokat. Szem nélkül nem lehet az adatoknak hinni. Csak a kettő elegyéből készíthető jó riport. Tudni kell, milyen a játékos karaktere, kisugárzása, hogyan kommunikál a társakkal. Azt is, mit keres egy klub, mert megvan az Ajax-típus, ami más, mint a Ferencvárosé vagy a Győré.
– Milyen a jó ügynök?
– Nem lehet erre egy-két szóval felelni. Személyiségét tekintve legyen egyenes, meg tudja mondani a játékosának, hogy nem volt jó, de azt is, ha épp remekelt. A transzparens kommunikáció, az őszinteség kulcs. Szakmailag is felkészültnek kell lennie. Nálunk megvan szerintem a jó elegy. Schultz Levinek megvan a remek játékosmúltja, és a futballistaként szerzett rengeteg tapasztalat, nekem az adatok megfelelő használatában szerzett jártasság, az elemzői oldal, és a fiatalabb játékosok nyelvét, világát is megértem, át tudom érezni. Ez egy olyan elegy, ami szerintem vonzó lehet a játékosoknak – aki hozzánk jön, mindent megtalál.
– Mennyire nehéz manapság egy játékost az ügynökségnek magához édesgetni?
– Rengeteg ügynök dolgozik Magyarországon, a tehetségek számához mérten túl sok. És még ugye a multinacionális irodák is jelen vannak, szóval hatalmas a verseny egy-egy kiemelkedő játékosért. Előfordul, hogy öt-hat menedzseriroda keresi egy játékos kegyeit. Azt látom, hogy kevés sajnos idehaza az elsőrangú futballista.
– Tehát ha azt kérdezem, van-e itthon elég jó játékos, a válasz…
– … A válasz az, hogy nincs.
– Miért?
– Összetett kérdés. Az biztató lehet, hogy az utánpótlásképzés egykori reformja mintha kezdene beérni, és az U14 és U16 közti korosztályokban, amelyeknek tagjai ötéves koruk óta minőségi képzésben részesülnek, találni tehetségeket. Az öt és tíz év közti kor az, amikor meg lehet szerezni a technikai alapokat, amikor rögzülnek az automatizmusok. Azt látjuk, hogy a náluk idősebbeknél nincs meg az alap, vagyis a magas szintű technikai fejlettség.

– Mi a hazai képzés legfőbb problémája?
– Kulcsfontosságú lenne, hogy az öt-tízéves korosztályokban magasan képzett szakemberek dolgozzanak. Nagyon fontos ekkor az érintésszám, az intenzitás, el kell engedni az eredménykényszert, és a játékosok fejlődésére koncentrálni. Fontos lenne nemzetközi tornákra járni, mert azok magas intenzitásúak, azokon lehet fejlődni. Az alacsonyabb korosztályokban ez lenne tehát a kulcs, a nagyobb korcsoportokban az átmenet a felnőttvilágba, hogy működjön a beépítési folyamat, hogy figyeljenek arra, ki mikor kerüljön kölcsönben az NB II-be, NB III-ba. Legyen egy határozott karrierív meghatározva. És roppant fontos, hogy a játékosokat a lehető leghamarabb betegyük a felnőtt csapatba. Nem kényszeresen, de ha valaki tizenhat évesen kiemelkedő, és megérett rá, ne várjunk vele három évet csak azért, mert fiatal. Vitályos Viktort tizenhét évesen bedobták az MTK-ban a mélyvízbe, nem véletlenül vette meg a Sparta Praha.
– Klubszinten is lenne hova fejlődni.
– Fontos lenne az olyan hosszú távú klubstratégia kiépítése, mint ami Győrben és a Zalaegerszegnél van most. Úgy nem csak a Fradi pályázna eséllyel a nemzetközi kupákban a csoportkörre. Mert azért a Konferencia-ligába illene még egy-két csapatunknak eljutnia. Meg kell nézni, a csehek miért adnak három-négy csoportkörös kupaszereplőt.
– Ami a nemzetközi futballt illeti, gyakori panasz manapság, hogy kiveszőben az igazán szép, látványos játék, hogy nincsenek egyéniségek, a játékosok nem cseleznek, hajtás van, a rögzített játékhelyzetekre való alapos felkészülés miatt meg sok szünet a meccseken, vagyis hogy nem annyira élvezhető a mai futball.
– Huszonöt évesen én már nagyjából ebben szocializálódtam, de visszanézve néhány BL-döntőt, azt kell mondjam, az elmúlt évtizedekhez képest is más sportág a mai futball. A futball is globalizált, az akadémiák egyentermékeket gyártanak. Kihalóban vannak a nemzetek identitáselemei, bár azért még fellelhetők. De egy skandináv játékost is be tudsz tenni oda, ahova egy brazilt. Mert ugyanazt az edzésmunkát kapják. Ettől aztán, vagyis hogy az utca helyett az akadémia neveli őket, kevésbé csibészek, a klubok pedig kénytelenek mesterségesen csepegtetni beléjük a karakterjegyeket. Az Ajax például, sajnálva, hogy eltűnőben van az utcai foci, direkt ketrecbajnokságot szervez és épít ki ilyen pályákat, csak hogy visszacsempéssze a streetfootball-jelleget. Az is előfordul, hogy direkt legelőt csinálnak valamelyik pályájukból, hogy szokják a játékosok, mi a teendő, ha felpattan a labda. A PSV strandfocipályát épített, szintén azért, hogy a kiszámíthatatlansági faktort modellezze. Mindenki igyekszik tehát jobbá válni, még jobb játékosokat kinevelni, nekünk pedig nem lenne szabad még jobban lemaradni a versenyben.
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.