Edzőként is sikeres az egykori góllövő kapus

A januárban az 53. születésnapját ünneplő Rafael Dudamel a Caracas közelében található San Felipében látta meg a napvilágot. Pályafutását az Universidad Los Andes csapatában kezdte, mellyel az 1990–1991-es idényben venezuelai bajnoki címet ünnepelhetett. Először 1994-ben próbálta ki magát légiósként az Atlético Huila alkalmazásában. Később több más kolumbiai csapatnál védett, pályafutása legnagyobb sikereit is ott érte el.

Dudamel az Independiente de Santa Fével második lett a Copa CONMEBOL 1996-os kiírásában, a Deportivo Calival 1998-ban kolumbiai bajnokságot nyert, egy évvel később pedig döntőbe jutott a Libertadores-kupában. A zöld-fehérek a finálé első mérkőzését 1–0-ra megnyerték a Palmeiras ellen, a visszavágón azonban 2–1-es vereséget szenvedtek, a tizenegyespárbajban pedig a brazilok diadalmaskodtak, miután Dudamel csak egyszer tudott hárítani, és hiába lőtte be elsőként a saját kísérletét, társai közül ketten is hibáztak.

Pályafutása későbbi szakaszában, 2001-ben megnyerte a Copa Merconorte nevű sorozatot a kolumbiai Millonarios színeiben, majd a Dél-afrikai Köztársaságban is légióskodott, és 2006-ban bajnoki címet szerzett a Mamelodi Sundowns csapatával. Visszavonulását 37 évesen jelentette be, utoljára a venezuelai Real Esppor (ma Deportivo La Guaira) kapujában állt.

A venezuelai foci zászlóvivője

Bár Európában sosem próbálta ki magát, Dudamel nemzetközi szinten is megbecsült kapusnak számított, és sokáig a venezuelai labdarúgás legsikeresebb játékosának tartották. Felnéztek rá hazájában, az őt követő generáció számára igazi példakép volt.

Venezuelában a labdarúgás sokáig nem volt igazán ismert, az ország csak 1952-ben csatlakozott a FIFA-hoz és 1953-ban a kontinentális szövetséghez. Világbajnokságra eddig egyszer sem jutott ki, a most befejeződött kvalifikáció során is csak a nyolcadik helyen végzett.

Vitathatatlan, hogy az egykori karizmatikus kapus fellépése is kellett hozzá, hogy a labdarúgás egyre népszerűbbé váljon az országban, és olyan fiatalok kezdjenek el futballozni, akik később sikeresek lehetnek a rendszerint lesajnált nemzeti csapattal.

Az egykori kiváló kapus 1993 és 2010 között 57 mérkőzésen lépett pályára a Vinotinto (a venezuelai válogatott beceneve – a szerk.) színeiben.

Dudamel a klubcsapataiban időről időre tizenegyeseket és szabadrúgásokat is elvégzett, a Deportivo Cali színeiben összesen 11 gólt szerzett. Egy alkalommal a nemzeti együttesben is betalált, ahol első kapusként volt eredményes: 1996-ban szabadrúgásból vette be az argentinok kapuját vb-selejtezőn.

Érmeket nyert az utánpótlás-válogatottakkal

Pályafutása befejezése után rövidesen egyik korábbi klubja, az Estudiantes de Mérida edzője volt hazájában, de mindössze 26 mérkőzésig tartott az első megbízatása. Ezt követően a venezuelai labdarúgó-szövetségben vállalt szerepet, ahol 2012 májusában kinevezték az U17-es válogatott szövetségi edzőjének, nem sokkal később pedig az U20-as csapat irányítását is átvette.

Dudamel vezetésével a venezuelai korosztályos válogatottak történetük legnagyobb sikereit érték el, miután többször is érmet nyertek rangos nemzetközi tornákon. 

A 2013-as U17-es Dél-Amerika-bajnokságban Venezuela a második helyen végzett, miután a hatcsapatos döntősorozatot – két győzelemmel és három döntetlennel – veretlenül abszolválta.

Dudamel 2013 végétől két éven keresztül ismét klubedzőként dolgozott, a Deportivo Lara kispadjára ülhetett le, mielőtt átvette volna a venezuelai U20-as válogatott irányítását. Az idősebb korosztály útját is sikeresen egyengette, hiszen a csapat a 2017-es korosztályos kontinensviadalt bronzérmesként zárta. Venezuela három gól nélküli és egy 1–1-es döntetlennel abszolválta az első kört, majd a hatosdöntőben megelőzte Argentínát és Brazíliát, és csak rosszabb gólkülönbséggel szorult a második helyezett Ecuador mögé.

Ezzel a sikeres szerepléssel Venezuela kijutott az U20-as világbajnokságra, ahol bravúros menetelés végén ezüstérmet nyert. A venezuelai együttes a három csoportmeccsét kapott gól nélkül nyerte meg, majd az egyenes kieséses szakaszban Japánt, az Egyesült Államokat és Uruguayt egyaránt túlórában győzte le, Anglia ellen azonban 1–0 arányban elvesztette a döntőt. Az akkori csapatnak tagja volt az ismertebb játékosok közül Yeferson Soteldo, Yangel Herrera vagy éppen Sergio Córdova is.

Venezuela az utánpótlásban elért sikerek ellenére a felnőttek versenyein eddig képtelen volt jelentősebb eredményeket elérni. Az argentin José Pékerman és Fernando Batista által irányított válogatott a közelmúltban ígéretesen fejlődött, de nem tudott kijutni sem a 2022-es, sem a 2026-os világbajnokságra.

Bajnokcsapatokat és a válogatottat is vezette

Az utánpótlásban elért sikereket követően a hazájában népszerű egykori kapust 2016-ban a felnőttválogatott élére is kinevezték.

Dudamel szövetségi kapitányként 35 mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot 2020 januárjáig, azonban mindössze kilenc győzelemnek örülhetett 15 döntetlen és 11 vereség mellett.

Az azóta eltelt szűk öt évben a szakember kizárólag klubcsapatokat vezetett, ezalatt több országban is kipróbálta magát. A válogatottnál történt szerepvállalást követően Dudamel 2020 elején tíz mérkőzésen a brazil Atlético Mineiro edzője volt, majd az esztendő végétől bő fél éven keresztül az Universidad de Chilét irányította. 2021 szeptemberében vette át egykori csapata, a Deportivo Cali vezetését, mellyel megnyerte a 2021-es második kolumbiai bajnoki kiírást. 2023 májusától nyolc nyeretlen meccs idejéig a mexikói Necaxát gardírozta. 2023 év végén a kolumbiai Atlético Bucaramanga vezetőedzője lett, mellyel ugyan az első bajnoki kiírást remek teljesítménnyel megnyerte, de utána kellemetlen meglepetésre a csapat a második sorozatban csak a tizedik helyen zárt, ezzel még a rájátszásba sem jutott be, így tavaly november végén elváltak útjai egymástól. Idén április eleje és október vége között 33 meccsen ült a kolumbiai élvonalban szereplő Deportivo Pereira kispadján, de a középmezőnynél feljebb képtelen volt kormányozni az együttest.

Dudamel az utóbbi időben televíziós szakkommentátorként is dolgozott, jelenleg szabadúszóként vár a következő lehetőségre, amely vélhetően hamarosan eljöhet számára.

Borítókép: Jaime Moreno/Vanguardia

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.