A sowetói utcagyerekből egy nemzet hőse lett
A dél-afrikai Siphiwe Tshabalala 2010-ben, egyetlen világbajnoki góllal egy egész nemzet emlékezetébe írta be magát.
A 2010-es, Dél-Afrikában rendezett világbajnokság volt az első, amelynek a fekete kontinens adott otthont. Sokak fülében talán még ma is ott zúgnak a vuvuzelák, amik talán akkor harsogtak a leghangosabban, amikor a Dél-Afrika–Mexikó nyitómérkőzés 55. percében, a torna első találataként Siphiwe Tshabalala olyan gólt lőtt, amely joggal érdemli meg az örökké emlékezetes jelzőt.
Nemcsak a stadiont megtöltő 85 000 nézőt ugrasztotta talpra, hanem az egész országot, 50 millió boldog dél-afrikait. Mint később kiderült, Tshabalala már 17 évesen lőtt egy szinte teljesen hasonló gólt egy ifjúsági tornán – vagyis valójában csak lemásolta korábbi önmagát.
„Ez mindig is karrierem legnagyobb gólja marad, függetlenül attól, mi következett utána. Oly sok ember életére hatással volt, és oly sok embernek szerzett örömöt. Mindig is imádni fogom, gyönyörű volt. De ez a gól nagyobb, mint én magam. Bár tíz évvel ezelőtt történt, még mindig úgy érzem, mintha tegnap lett volna, mert minden egyes nap kapok emlékeztetőket és üzeneteket az emberektől erről. Ez nagyon megható. Az a gól akkor is különleges volt, ma is az, számomra és sok más ember számára örökké az marad” – nyilatkozta Tshabalala 2020-ban a FIFA honlapjának.
A ma már 41 éves, visszavonult labdarúgó azt is elárulta, hogy először alá akart bökni a labdának, mert látta, hogy a mexikói kapus kilépett. „Szerencsére meggondoltam magam, és inkább az erőt választottam. Amikor el akartam rúgni, a labda enyhén megpattant. Ez segített, és olyan jól találtam el, hogy amint elhagyta a lábam, tudtam, hogy gól” – mondta.
.png-16:9.webp/1776957425081)
Az ünneplés majdnem olyan híressé vált, mint maga a találat. Tükrözte az örömét és megvalósult álmát, amelyet azóta dédelgetett, hogy 2004-ben bejelentették, Dél-Afrika rendezi a 2010-es világbajnokságot – pedig akkor még a másodosztályban játszott és a válogatott közelében sem járt, csak 2006-ban mutatkozott be a nemzeti csapatban.
Átlagos gyerekkor: tízen egy fedél alatt
A Sowetóban, 1984-ben született Tshabalalának elmondása szerint átlagos gyerekkora volt. Ez azt jelenti, hogy tízen éltek egy fedél alatt. „Apám taxisofőrként dolgozott. A nagyszüleim házában laktunk: az unokatestvéreim, a szüleim, a nagybácsik, a nagynénik, mindenki. Volt egy nagy ház és néhány melléképület” – mesélte a Spiegelnek.
Nem véletlen, hogy később egy mesekönyvben is feldolgozta saját történetét. A könyv egy sowetói poros utcákról származó kisfiúról szól, akit alacsony termete miatt kinevetnek és zaklatnak, mégis kitart az álmai mellett. Amikor végül lehetőséget kap, tehetségével mindenkit meglep, bekerül a csapatba, majd egy nagy tornán ő szerzi a mindent eldöntő gólt – így válik belőle Super Shabba.
Tshabalala szerint ez egy hiteles afrikai szuperhős története – és nehéz lenne nála hitelesebb mesélőt találni, hiszen ő maga élte át mindezt.
Profi pályafutását – egy rövid törökországi kitérőt leszámítva – Dél-Afrikában töltötte. A legtöbb mérkőzését a Kaizer Chiefs színeiben játszotta: 292 mérkőzésen 48 gólt szerzett. Kétszer volt bajnok, egyszer kupagyőztes, és megválasztották az év labdarúgójának is – mindezt azonban felülírja a 2010-es világbajnokságon szerzett gólja.
Futballcipőjét szinte azonnal nemzeti ereklyévé nyilvánították. „Tshabalala maga is tudja, hogy ez a stoplis már nem az övé, hanem az egész nemzeté, mert az ország számára egy történelmi pillanatot szimbolizál” – fogalmazott korábban a Dél-afrikai Labdarúgó-szövetség elnöke, Leslie Sedibe.
A hírnév tudatos használata
Az egyetlen perc alatt szerzett világhírnevét azóta is tudatosan a köz javára használja. A 2016-ban létrehozott alapítványának célja, hogy a sport, az oktatás és a közösségfejlesztés révén segítse a fiatalokat. A koronavírus-járvány idején a hangsúlyt azonban a sportról a rászorulók mindennapi szükségleteinek biztosítására helyezte át.
A kormány engedélyével a karantén ideje alatt Tshabalala szabadon mozoghatott: takarókat, mosóport és más alapvető cikkeket vitt a rászorulóknak. „Mindig azt mondom, hogy a trófeáktól és eredményektől függetlenül a legnagyobb örökségem az, hogy emberek életére voltam hatással. Az a 2010-es gól sok ember életét érintette, és ugyanígy hat az a munka is, amelyet most az alapítványommal végzek. Ha mindkettő miatt emlékeznek majd rám, nagyon boldog leszek” – mondta.
A labdarúgáson túl az oktatás fontosságára is felhívja a figyelmet. Arra ösztönzi a fiatalokat, hogy a sport és a tanulás járjon kéz a kézben. Úgy véli, csak így lehet olyan játékosokat nevelni, akik sokoldalúak, valamint képesek jó döntéseket hozni az életükről és a karrierjükről.
Ahol csak megjelenik próbálja átadni a fiataloknak azt, ami számára a futball: a szenvedély és játék különleges elegye. „Szeretniük kell azt, amit csinálnak. Amikor a pályán vannak, fontos, hogy boldognak érezzék magukat, egyszerűen csak élvezzék a játékot. Utánpótlásszinten nem a győzelem a legfontosabb. Itt alakul ki a szenvedély, itt tanulják meg azt, hogy hogyan legyenek jó csapattársak, és itt fejlesztik ki az olyan életre szóló készségeket, mint az önzetlenség” – nyilatkozta nemrég az Afrikai Labdarúgó-szövetség honlapjának.
A pénzügyi tudatosságra is figyelmezteti a fiatal sportolókat. Szerinte érdemes megbízható pénzügyi mentort találniuk, mert bár a profi labdarúgók jól keresnek, a karrierjük rövid, így a jövő tudatos megtervezése elengedhetetlen.
Idén – tehát Tshabalala emlékezetes gólja után 16 évvel – a labdarúgás története furcsa módon visszakanyarodik önmagához: június 11-én egy újabb világbajnokság kezdődik – méghozzá Mexikó–Dél-Afrika nyitómérkőzéssel... Lehet, hogy egy újabb történet születik egy lesajnált kisfiúról, akiből nemzeti hős lesz?
Borítókép: SAFA X
Szerző
